Kiotói rendszer leírása

A kiotói rendszer

Az éghajlatváltozással szembeni küzdelem csak globális összefogással lehet sikeres. Ezt az összefogást testesíti meg az 1992-ben aláírt ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC), amely a legmagasabb szintű keretet nyújtja, és koordinálja a nemzetközi törekvéseket az éghajlat-politika terén. A Keretegyezménynek ma már gyakorlatilag minden ENSZ-tagállam részese. A Keretegyezményben a fejlett ipari országok vállalták, hogy üvegházhatású gáz kibocsátásaik 2000-ben nem haladják meg az 1990-es szintet, valamint nyilvántartást vezetnek üvegházhatású gáz kibocsátásaikról.

Hosszú évek politikai és gazdasági csatározását követően 2005. február 16-án életbe lépett a ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv, amely az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szén-dioxid-mennyiség világméretű csökkentését írja elő.

A ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyve felállította azt a rendszert, amely alapján a fejlett országok vállalták, hogy csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezt a célt fejezi ki a megengedett kibocsátási szint, az ún. kibocsátható mennyiség (assigned amount). A rendszer alapegysége egy tonna szén-dioxid vagy azzal megegyező globális éghajlatmódosító potenciálnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátását lehetővé tévő jog, amely a köznyelvben széndioxid-kvóta néven vált elterjedtté.

A Kiotói Jegyzőkönyv bevezette a Jegyzőkönyvhöz csatlakozott fejlett államok közötti kvótakereskedelmet (a kibocsátási jogok nemzetközi kereskedelmét), azaz azok a fejlett ipari országok, amelyek számukra engedélyezett, de „el nem használt” kibocsátási egységekkel rendelkeznek, értékesíthetik a felesleget olyan országoknak, amelyek Jegyzőkönyvben előírt céljukhoz képest többet bocsátanak ki.

A jelenlegi szabályozás alapján a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti első kötelezettségvállalási időszakban (2008-2012) lehetséges e kvótakereskedelem. A kiotói egységek eladásából származó bevétel a kialakult karbon-piaci gyakorlat szerint az Eladó ország ún. Zöld Beruházási Rendszere (ZBR) keretében klímavédelmi célra fordítható (ez alatt az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó tevékenységek, intézkedések támogatását, nyelők általi eltávolításának növelését, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást kell érteni). A konkrét beruházási területeket a szerződő felek közötti adás-vételi szerződés rögzíti.

A ZBR alapelvei közé tartozik, hogy csak olyan intézkedéseket célszerű támogatni, melyekkel a legjelentősebb mértékben csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása. Olyan intézkedésekről van szó, melyek a ZBR támogatása nélkül nem valósulnának meg vagy nem olyan minőségben (azaz nem hoznának létre olyan mértékű kibocsátás csökkentést) – ez az ún. addicionalitás elve. Fontos még, hogy a támogatott projektekkel elért kibocsátás-csökkentéssel el kell számolnunk a kiotói egységeket vásárló partnerek felé is. Ebből következik, hogy minden egyes projekt esetében ellenőrizni, illetve igazolni kell az elért kibocsátás-csökkentést. Az, hogy mennyire korrekt és hatékony a már eladott kvótákból származó bevétel felhasználása, nagy hatással van a további kvótaértékesítési lehetőségeinkre.

Kapcsolódó dokumentumok:

Kapcsolódó oldalak:

Menü

ZBR Hírek

Navigáció